„Jaj, muszáj beszélnem vele?”
Amikor párkapcsolatban az egyik fél úgy érzékeli, hogy valami megváltozott, és eljön coachingra, sokszor rengeteg vádaskodást hallok. Nem csupán a másik félre zúdítva, hanem sok önostorozás, önhibáztatás is van ezekben a mondatokban. A „mi legyen velünk?” kapcsán nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a legtöbb esetben két ember döntése kell legyen. Magyarul: „Beszéljetek egymással” hangzik a válaszom. Sejtheted, hogy erre ritkán az a válasz, hogy „Oké, megteszem”.
Beszélgetésünk ezen pontján jellemző a visszakozás, hiszen ez a beszélgetés feszültséget és félelmet keltő tud lenni. Hogy a következő hetekben miért nem jó az időpont, arra sok mondatot hallhattam már:
- „Az édesapja most került kórházba, ilyen helyzetben ezzel nem állhatok elő.”
- „Éppen munkahelyet váltottam. Elég stresszes az nekem, nem hiányzik még több feszkó”
- „Mostanában olyan rossz kedvű. Nem akarom bántani és még jobban lehúzni.”
- „Már befizettük a nyaralást, nem kapnánk vissza a pénzt. Majd, ha hazajöttünk, beszélek vele.”
Kár ezt halogatni, mert valami mindig lesz, amire lehet hivatkozni … És a feszültség csak nő, ritkán oldódik ez meg önmagától. Ráadásul a másik fél részéről is érzékelheti, hogy valami nincs rendben. Őt is feszítheti ez már, valakinek kezdeményeznie kell (és ne várjunk a másikra!). Persze ennek az ellenkezője is előfordul, amikor a másik nem lát nehézségeket (mert például tagad, elfojt vagy egyszerűen másképpen éli meg ugyanazt a helyzetet). Fair dolognak, a tisztelet és megbecsülés jelének tartom (önmagunk és a másik irányába egyaránt), hogy adjunk teret a helyzet értékelésének, egymás megértésének és a megoldás közös keresésének.
Sokszor találkozom olyan válásban lévő felekkel, akikkel egyszerűen közölték a másikkal: elválunk. Hozzám már a pár azon tagjai érkeztek, akikkel ezt közölték … Váratlanul, számukra sokkot okozva. És egyedül maradtak értetlenségükben, tehetetlenségükben és fájdalmukban. Esélyük sem volt idejében megérteni a másikat, arra pedig pláne nem kaptak lehetőséget, hogy javítsanak (együtt a másikkal!) a helyzeten. És ez persze az elhagyott/kirúgott fél számára sokkal több sérülést okozott (értetlenség, önhibáztatás, szégyen). A veszteségük feldolgozására jóval több időre volt szükségük, mint hogyha lehetőségük lett volna egy fair beszélgetésre.
Ha annak idején belementem a kapcsolatba, valamikor szerettem és tiszteltem a másikat, akkor most hogyan tehetem azt vele, hogy esélyt sem adok neki a megértésre?
Muszáj beszélni!
Hogyan lehet ezt jól csinálni? Itt most nagyon hétköznapi, konkrét dolgokra utalok. Érdemes a következőket előre végig gondolni:
Mikor és hol lenne a legideálisabb a beszélgetés? Érdemes olyan időpontot találni, amikor van idő. Nem kell a gyerekért az oviba szaladni, vagy 10 perc múlva elindulni a munkába. Tudom, ez csábító lehet, mert akkor “hamar túlesünk rajta, elmondom és kész”. De nem ez a cél! Nem csak bedobjuk a kavicsot a tóba, szeretnék elkezdeni kisimítani a hullámokat is… Olyan helyet válasszunk, amely mindkettőnk számára kellemes, és zavartalanul lehetünk. Az autóban vezetés közben figyelemelterelő, egy zajos kávézóban vagy a forgalmas játszótéren nem halljuk egymást. Akár a szeretett otthon falai között, de a folyóparton egy csöndes padon is lehet egymásra és a kapcsolatra fókuszálni. Mindenképpen négyszemközt legyünk. Ne legyen ott más a beszélgetésen! A gyerekek, szülők, barátok ezen a beszélgetésen megzavarják azt, hogy csak egymásra figyelhessen a pár. És lehet, hogy beleszólnak, szövetségesként lépnek fel, vagy mindkettőt csitítgatják. Elviszik a figyelmet a lényegről, ez egészen biztos.
Minél nagyobb a vágy a konfliktus kezelésére és minél nagyobb az együttműködés készsége, annál eredményesebb lesz a beszélgetés. A bizalom, a megfelelő kommunikáció és az elkötelezettség a közös megoldás irányába.
Amennyiben a feszültség elviselhetetlenül nagy, a wingwave coaching ezen sokat segít, erről
Miről hogyan beszéljünk annak érdekében, hogy építő hatású legyen az egész? Az úgynevezett MONDD formula egy egyszerű megközelítése azoknak a pontoknak, amiket érdemes az aktuális tartalommal feltölteni:

És jól láthatod, hogy nem arról van szó, hogy a másikat bántsam, hibáztassam. Megtehetem ezt is, de ne lepődjek meg, ha feláll és faképnél hagy, mielőtt végére érnék a mondanivalómnak. Vagy ellenkezőleg: elkezdi ő is mondani sérelmeit, és a végén mindketten megbántva állunk ott. Ehelyett annak a megfogalmazása, hogy milyen hatással van ránk a helyzet, és mit is szeretnék, sokkal inkább teszi a másikat nyitottá és őszintévé. Hiszen ez a célunk: beszéljünk felelősségteljes emberek módjára egymással ebben a fájó helyzetben is.
Van egy számomra kedves gyakorlat, amit pároktól szoktam kérni, amikor mindketten csak mondják, mondják a magukét, meg sem hallgatva egymást. Értem én, hogy a szemetet jó kiönteni egy harmadik személynél, de amikor már azt látom, hogy csak az a cél, hogy ürítsék a kukát, megállítom őket. És azt kérem, hogy pár percig ne beszéljenek. Nézzenek egymásra. Csak nézzék egymást. Figyeljék egymást. Figyeljék önmagukat is. Lássák egymást. Elvárások nélkül legyenek jelen.
Fenti helyzetmegoldás olyan esetekre vonatkozik, amikor a kapcsolatban hétköznapi nézeteltérések, viták, konfliktusok vannak. Bántalmazás, függőség, mentális zavarok okozta helyzetekben másra is figyelemmel kell lenni.
Amennyiben szívesen fordulnátok pároddal mediátorhoz azzal a céllal, hogy vitarendezésben békésen és hatékonyan kommunikáljatok egymással, jó szívvel ajánlom kiváló kolléganőmet Martonfalvay Lillát, aki Igazságügyi Minisztérium közvetítői névjegyzékében
Szilvágyi Beatrix, 2025.04.04.
Ha megosztod velem, Benned mi zajlik, írd meg nekem bátran, szívesen olvasom. Bármilyen kérdésed van a témával kapcsolatban, keress nyugodtan. Illetve, ha van olyan tartalom, amiről szívesen olvasnál, kérlek írd meg nekem.