Sokszor kérdezik tőlem, hogy mit is jelent egy gyászcsoportba való járás? Egyáltalán mire jó ez? Kinek kell ez? 

A kérdés jogos, nem mindennap találkozunk ezzel, s gyászolóként sem mindenki érzi szükségét ennek. És ez fontos: nem kell minden gyászolót csoportba tuszkolni…

A gyászcsoportok nem terápiás csoportként működnek, hanem úgynevezett önsegítő csoportok. Magyarországon 1996-ban Polcz Alaine és Farkas Lőrincné vezetésével alakult egy munkacsoport, amelynek tagjai olyan segítő foglalkozású szakemberek voltak, akik munkájuk során gyászoló emberekkel kerültek kapcsolatba. 1998-2000 között a csoport a Magyar Hospice Egyesület Napfogyatkozás munkacsoportjaként működött. 2001-től – feladatköreinek bővülésével – önálló szervezetté alakult, Napfogyatkozás Egyesület néven. Ezen Egyesület berkein belül foglalkozom én is gyászkíséréssel immár 2014 óta. 

Annak, hogy miért jön gyászcsoportba valaki, több oka is lehet. Leggyakrabban ezeket mondják nekem:

Nálam (a Napfogyatkozás Egyesület elveit követve) egy gyászcsoport 10 alkalmas, minden alkalom 2 órás. Mivel 2 hetente vannak a találkozások, ez összesen 20 hetet ölel fel. Ennyi ideig van lehetősége a résztvevőknek dedikált időt szánni a gyászukra. És kapcsolódni egymáshoz. És támaszt nyújtani és megértést kapni a csoportban. Ez azért is lehetséges, mivel úgynevezett zárt csoportól van szó, mindig ugyanazokkal a személyekkel találkozik a gyászoló. Ez a kiszámíthatóság és a kis létszám a biztonságérzet szempontjából is jelentőségteljes. 

A csoportokat a Covid óta online is megtartjuk. Mivel nagyon kíváncsi személy vagyok, így már 2020 tavaszán indítottam is online csoportot. Bevallom, nagyon szkeptikus voltam, de hát akkor nem sok választásunk volt. Vagy ez – vagy semmi… És mivel hirtelen hunyt el sok beteg, bezárkózásra ítéltetett gyászolók serege, a csoportjaim hamar beteltek, és egyéni gyászkísérésre is sokan jelentkeztek. 

Én lepődtem meg leginkább azon, hogy milyen előnyöket fogalmaztak meg a gyászolók az online kapcsán. Valahogy erre nem gondoltam előtte, hogy: 

„Biztosan nem kések el, csak mert a főnököm még kitalál valamit indulás előtt.”

„A kedvenc fotelembe gubózva lehetek veletek.”

„Nézzétek, megmutatom, hogyan készítettem össze a férjem ruháit. A csoportfoglalkozás után jönnek érte és elviszik.”

„Miközben beszélgetünk, itt szorongatom édesanyám kedvenc takaróját.” 

„Évek óta külföldön élek. Édesapám halála kapcsán mindenképpen magyar csoporthoz szerettem volna kapcsolódni.”

„Bátran merek sírni, hazafelé a buszon nem fognak megnézni a vörösre sírt szemeim miatt.”

„A munkám miatt sokat utazom. Bárhol vagyok, tudok a csoporthoz kapcsolódni.”

Egy gyászcsoportban részt venni vegyes tapasztalatokkal gazdagít. Mivel érzelmileg nehéz ebbe a csoportba érkezni, sokan megkönnyebbülnek, hogy megtették az első lépést és eljöttek. Már az első alkalommal kialakul a kötődés a sorstársak között. Nagyfokú a lojalitás és a szolidaritás egymással: ennyi megértést és támaszt semmilyen más tematikájú csoportban nem élek meg, mint itt. Nálunk a csöndnek is hatalmas ereje van. A lehajtott fejek, a néma könnyek, az egymásnak nyújtott zsebkendők is mutatják az együttérzést és a megértést. Nem helyezünk nyomást senkire: nem muszáj beszélni, ha valaki éppen nem akar. Ha csak 1-2 szóban fejti ki, mi zajlik benne, azt is elfogadjuk. De ha több mondat bukkan ki belőle, azzal annak is örülünk. És ami fő: senkit nem tolunk afelé, hogy jól legyen. Abban vagyunk vele, amiben éppen van.

Gyászkíséret zajlik: mindenkit a saját folyamatában támogatunk ott, ahol tart.  

Hogy milyen a hangulat a csoportfoglalkozások idején? Lehet, hogy meglepő, de nem mindig gyászos. Az első alkalomra jellemzően óvatosan és félve érkeznek a gyászolók. Tartanak a saját fájdalmuktól ebben az idegen környezetben és szokatlan helyzetben. Idővel, ahogyan hangolódnak egymásra a résztvevők, és ahogy megismerik egymás történetét és közel kerülnek emberileg is egymáshoz, már könnyen megnyílnak. 

A gyász nem jelenti azt, hogy valaki minden pillanatban szomorú, vannak örömteli pillanatok is. Amit „kint” megélnek a gyászolók, azt éljük meg a csoportban is. A nehéz pillanatok mellett itt is előkerülnek olyan témák vagy aktuális helyzetek, amikor szívből örülnek egymással a résztvevők. És vannak pillanatok, amikor a humor is helyet talál, és mosolyra húzódik a száj. 

Minden gyászcsoportom Minden résztvevőjére nagyon jó szívvel emlékszem. Mélyen megtisztelőnek érzem, hogy bizalmukba fogadtak a történetükkel. 

A Napfogyatkozás Egyesület képzett gyászcsoportvezetők és gyásztanácsadók hálózata. Az induló gyászcsoportokról itt találsz információkat:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük