Egy szerettünk halála keserves és fájdalmas. Hogyan zajlik le a gyász folyamata? Mit élünk át ilyenkor?
„Ahol voltál, már nem vagy ott, de mindenütt jelen vagy, ahol vagyok.“
Valérie Perrin Másodvirágzás című könyvében olvastam ezt, és nagyon megszólított.
Meghalt, mégis veled van, kíséri gondolataidat és bekúszik az érzéseidbe. Ha elveszítettél valakit, ismered ezt nagyon is.
Az úgynevezett gyászmunka során a gondolatok és érzések kavarognak, változnak, alakulnak.
Egy hullámzó lefolyású folyamatról beszélünk: reggel úgy ébredsz, hogy „ma egész jól vagyok”. Később a rádióban hallasz egy olyan zeneszámot, amely az elhunytra emlékeztet, és máris potyognak a könnyeid, megsemmisülve érzed magad. Azután találkozol egy kedves barátoddal, aki megértő veled, és ismét kicsit nyugodtabban érzed magad …
Hogyan lennénk képesek könnyedén követni ezt az érzelmi hullámvasutat, amely a dermedtség, a remény, a pánik, a magány, a bűntudat, a vágyakozás, a szomorúság, az elfogadás, a tehetetlenség útján cikáz velünk? Nem csoda, ha zűrzavar és fáradtság lesz úrrá rajtunk.
Az kimondható, hogy egy haláleset feldolgozása minden ember esetében másképpen zajlik, nem leírható egységesen. Sok mindentől függ, hogy a gyászolónak mennyire nehéz elfogadni az elfogadhatatlant. Ez még akkor is igaz, ha gyászoltál már, és most ismét elveszítettél valakit. Nem teljesen ugyanazt figyelheted meg önmagadon sem.
Tudom, hogy vannak a gyász folyamatát leíró modellek. Óvatosan velük, mert ezek általánosítások, amelyek segíteni hivatottak ebben a káoszban az eligazodást. De a veszteséggel kapcsolatos megélést, érzések és gondolatok hullámhegyeit- és völgyeit hogyan is lehetne egységesíteni? Főleg általánosítani? A gyászolók megélései között vannak hasonlóságok, de égbekiáltó különbségek is. És ez így a természetes. A különbségeket akkor lehet igazán élesen látni, amikor a család tagjai a szeretett személy halála után másképpen viselkednek, másképp „haladnak” a gyászuk folyamán. Ezért is felesleges (sőt akár káros), amikor a gyászolók összehasonlítják egymást a gyászfeldolgozásukat illetően.
Amikor egy gyászolót kísérek a fájdalmában, sosemarról szeretném meggyőzni, hogy hogyan „lépjen túl”, „legyen túl” szerette halálán. Nem mondom el, hogy mit KELL tennie. A kell és a muszáj szó nálam itt nincs a szótáramban. A szótáramban a megértés, az elfogadás és a türelem van. Gyászolóként önmagad irányába és a környezet részéről egyaránt fontos ez. Vigyázz Magadra!
A Napfogyatkozás Egyesület képzett gyászcsoportvezetők és gyásztanácsadók hálózata. Amennyiben gyászoló számára keresel támaszt, hozzám is fordulhatsz, de kollégáimat is jó szívvel ajánlom:
Ha megosztod velem, Benned mi zajlik, írd meg bátran, szívesen olvasom. Bármilyen kérdésed van a témával kapcsolatban, keress nyugodtan. Ha van olyan tartalom, amiről szívesen olvasnál, kérlek írd meg nekem.