Minden párkapcsolatban eljön ez az idő. Amikor az ember úgy érzi, hogy már nem olyan a a kapcsolat, mint amilyenre vágyik. Valami átalakult. Valami elmúlt. Véglegesnek tűnően. MOST, jelen időben nem olyan. Most akkor mi legyen?

Azt, hogy mit várunk egy párkapcsolatban, lényeges megfogalmazni. Első sorban önmagunk irányába, de a másik fél számára is. Hiszen, ha mi magunk nem tudjuk, mit is szeretnénk, akkor azt hogyan kommunikálhatnánk, és pláne hogyan teljesíthetné a másik? Senki sem gondolatolvasó … Érdemes ezzel kezdeni tehát, hogy tisztázzuk saját igényeinket.

Ennek megfogalmazása sokszor ennyire lényegre törő tud lenni. Minél tömörebb, annál jobb, annál egyértelműbb önmagunknak is. Mindig arra keressük a választ, hogy mit is szeretnénk, mire is vágyunk VALÓJÁBAN? Nem a szirupos, habos megfoghatatlant keressük. Hanem érdemes a hétköznapi szükségletet egyszerűen megfogalmazni.

Ezután jön képbe az a fontos kérdés, hogy a mostani kapcsolatban ezt mennyire kapjuk meg? 

A fenti kliensemnél hamar kiderült, hogy nem a telek a gond. Naná, hogy nem… Az csak szimbolizálja azt az eltávolodást, a bezárkózást, titkolózást, amely az elmúlt hónapok során kialakult. A fent megfogalmazott szükséglete („megértő társ, akivel tudok beszélgetni”) nem kerül kielégítésre. Nem egyszer vagy kétszer. Már hónapok óta. Természetesen ezt nem csak a másik „rontotta el”, ő is „tett ezért”. 

Amikor azt tanácsolom, hogy minél előbb mondja el ezeket a gondolatait, érzéseit a párjának, egy sor kifogást hoz fel arra vonatkozóan, hogy miért butaság az, amit javaslok: 

A sok önáltatás, magyarázkodás, félelmek kimondása után kliensem végre belátja, hogy fontos leülni a párjával és beszélni vele. Megerősítem ezt benne, mert azt tartom fairnek, ha a másik fél minél hamarabb lehetőséget kap arra, hogy megtudja és megérthesse, mi zajlik a kapcsolatban. 

A vele vagy nélküle kérdést sosem szabad elhamarkodni. Egyre viszont mindig buzdítom a klienseimet, hogy ne egyedül hozzák meg ezt a döntést. Beszéljenek a párjukkal, őszintén, türelemmel. Együtt döntsék el, hogy hogy vannak most egymással. Mi az, ami nem tetszetős, és mit tehetnek a változás érdekében – együtt és külön-külön is. 

Adjanak időt maguknak. A megértésre, a döntésre és a változásra is. 

Nem kell egyedül lenniük ebben. Sőt! Ne is legyenek, hiszen két ember kapcsolatáról van szó, amit ketten alakítanak. Folyamatosan. 

Fenti kliensem végül meg is fogalmazta magának: 

A kliensem és a párja beszéltek végül egymással. Sokat készültünk erre, mire meg merte lépni, de megtette és ezt tapasztalta:

Ahogy látod, ez az első lépés a döntés és változtatás útján. És a legfontosabb lépés mindig ez: a következő lépés. Arról, hogy mire érdemes figyelni, és hogyan lehet felkészülni erre a fontos beszélgetésre, itt olvashatsz 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük